regény

Kezdeti gyöngyszemek a Marketplace-ről

2017. szeptember 04. - basildon

Megjelent Magyarországon is a Facebook piactere, reszketnek az apróhirdetős oldalak. Van is mitől. Az első néhány nap után kiderült, még nem teljesen világos mindenkinek, mire is való a Marketplace, de az már látszik, hogy nem fogunk unatkozni.

szep.jpg

 

Tovább

Dolgozz, tanulj, dögölj meg

De közben lőjj egy szelfit, hogy lássuk, boldog vagy

Rugalmas munkaidő, folyamatos képzés – hogy lehet, hogy ezek a kifejezések úgy vonultak be néhány éve a közbeszédbe mint egy kvalifikált, energikus, hovatovább boldogabb generáció vívmányai, míg mások számára egyre inkább szitokszavakként funkcionálnak?

Ha boldog a tehén, finom a tej.

Látva azokat a főként idősebb munkavállalókat, akik életük nagy részét kókadó fikuszok, a blokkolóórát oltáriszentségként imádó, diktátorhajlamú főnökök, és a munkaidő elcsalását tökélyre fejlesztő kollégák között húzták le, a – nagyjából – 1980 után születtek okkal érezhették úgy, hogy köszönik, de ebből nem kérnek. Nem mintha rajtuk múlt volna, hogy mire belépnek a munkaerőpiacra, radikálisan változnak meg a viszonyok. Romantikus elképzelés volna azt hinnünk, hogy a fiatal munkásgeneráció vívta ki magának a tiszteletet, az anyagi megbecsülést és a babzsákfotelt. Az a vezető réteg, amelyet egy újra egyre népszerűbbé váló terminussal élve nevezhetünk akár tőkésosztálynak is, saját jól felfogott érdekében nyitott utat a változásoknak, amelyeket ma Y-generáció kutatók elemezhetnek napszám. Magyarul rájöttek, hogy ha nem NDK tornaedző módjára ütik-vágják a dolgozót, hanem szépen bánnak vele és még a hogyléte felől is érdeklődnek, sokkal nagyobb kedvvel veti bele magát a termelésbe és több hasznot is hoz a cégnek.

Ez pedig rendjén is van így. A piaci alapú gazdálkodásnak nem az a végső célja, hogy te jól érezd magad. Ez egy részcél, amelyen keresztül vezet az út a profit növeléséig. A mentális egészségedet meg ápolja az állam, az anyád (akinek a lakásából nem vagy hajlandó kiköltözni), meg a bulinegyed. Nem feltétlen kell eljutnia mindenkinek ehhez a felismerésig, bőven megelégedhet azzal, hogy jól érzi magát a munkahelyén, mert félreértés ne essék, ez tényleg mindenkinek jó, de ha mégis felfedezed, hogy az alapító okiratban nem szerepel a te közérzeted javítása, azon nem kell megsértődni.

A történet tehát eddig akár kereknek is nevezhető. De ha már a generációnk egyik alapélménye a kétely, talán az sem ördögtől való, hogy sokan mégis megkérdőjelezik mindezek abszolút hasznát.

Tovább

TOP 5 dal a közösségi médiáról

Rockernek olyan a Facebook, mint az óvszer, hivatalból lázadna ellene, de ha nem használja, neki annyi.

1501694997079.jpg

Hiszen biztatná ő az ellenállásra termett fiatal célközönséget, hogy lépjen már ki ebből a social-rabszolgaságból, vegye észre, hogy egy droiddá válik, szóval tegye el a mobilját, legalább a koncerteken. Ehelyett a balladáknál már rég a telefon fényei gyúlnak öngyújtók helyett, s az ördögvillát is évekkel ezelőtt felváltotta a magasba tartott minikamera. Nincs mit tenni, a közönség igenis ott van a közösségi oldalakon, ott van csak igazán, így ha születnek is dalok arról, hogy srácok, ez így nem valami jó, paradox módon ezt az üzenetet a Facebookon keresztül juttatják el hozzájuk.

Nézzük akkor, kik a legnagyobbak, akik dalba öntötték a közösségi médiával való ambivalens viszonyukat!

1) Placebo: Too Many Friends

 

My computer thinks I'm gay
What's the difference anyway?
When all the people do all day
It staring into a phone

Brian Molko arról énekel, hogy a sok száz és ezer virtuális barátunkkal tulajdonképpen kitörölhetjük, mert ezek az emberek nincsenek velünk, amikor szükségünk volna rájuk, csak virtuálisan léteznek, legalább is barát minőségükben. Nyilván tisztában van vele, hogy anyád is ismerősöd a Facebookon, de abban igaza van, hogy ilyen mennyiségű barátja senkinek nincs és a like-juk aligha segít rajtad annyit, mint mondjuk egy ölelés. Egyébként a Placeboé az egyik kedvenc Instagram-csatornám a zenekarok közül, érződik, hogy pontosan tudják, mit hogy kell rajta csinálni.

Tovább

Nézd meg a lányt, akinek egy ánusz van a szája helyén

Sokkoló rövidfilm az Instagram-kultúráról

594382035_1280x720.jpg

Eduardu Casanova spanyol filmrendező készítette még 2015-ben ezt a kisfilmet és aratott nem annyira egyértelmű sikereket vele különböző fesztiválokon. A címe meglehetősen klikkékony: Eat My Shit. Na hát nagyjából ebben a szellemben is zajlik ez a három és fél perc, főszerepben a lánnyal, akinek letiltotta a szelfijét az Instagram explicit szexuális tartalom miatt. Tudniillik egy segglyuk van a szája helyén. Minden más szó felesleges, nézd meg a filmet, ha ha van hozzá gyomrod:

 

TOP 10 nihilista Facebook-oldal

Milyen következtetéseket vonnak majd le a marslakók az emberiségről, ha meglátják ezeket a Facebook-oldalakat? Akárhogy is, munka helyett remek szórakozás!

1. Balaton Tagadók Klubja

A nevében minden benne van, persze elsőre gyanakszol, hogy de ezt most hogy, pedig tényleg: Balaton Tagadók Klubja! Amennyi álhír terjeng nem csak manapság, de tulajdonképpen a teremtés óta, miért pont a Balaton lenne valódi?

400367_260719907383593_1496982024_n.jpg

Tovább

Mindenki regényt akar írni

Arra ébredtem a minap, hogy háromkötetes szerző vagyok. El is csodálkoztam, mert rémlett, hogy legutóbb még csak álmodoztam ilyesmiről, ha majd egyszer odáig jutok, lesz paripám (jó) és aktív követőtáborom, meg lekötve dedikálások vidéki nagyvárosokban. Mondtam is a gyereknek, hozná be háromkötetes apjának a reggeli kávét, de Bartos Erika-rajongóként szinte semennyire nem hatotta meg a szakmai előmenetelem. Pedig akárhogy számolom, tényleg három kötetem jelent már meg, akkor is, ha az egyik inkább füzet, a másikon meg nem sok minden volt kötnivaló, lévén e-könyv.

Tovább

A Kubrick-idézet

Spoiler: mind meghalunk.

Gyűlölöm a könyvek/filmek elején megjelenő mottókat, okos idézeteket. Funkciójuk szerint ezek irányt adnak az olvasó/néző számára, hangulatba hozzák a későbbieket illetően, miről is lesz itt szó, mire gondolt a szerző, amikor ezt megírta, illetve hát mi volt épp legutóbbi olvasmányélménye. Írtál egy tinivámpír-regényt és benyomsz elé egy Goethe-idézetet, mintha az legitimálná a te munkádat. Pedig csak arcoskodás.

1024x1024.jpg

Aztán egyszer csak szembe jött a Prizma folyóirat oldalán ez a Kubrick-interjú, amelyben a rendező nem is a filmjeiről beszél, hanem - úgymond - a modern ember válságáról.

Tovább

Milyen egy jó céges blog?

Nem ilyen.

Egy céges blog feladata, hogy a tartalommarketing részeként megtámogassa az eladást. Látszólag betekintést nyújt a színfalak mögé, kik dolgoznak, mit csinálnak a vállalatnál, hogyan készül a termék, amit meg kellene rendelned, továbbá sikersztorik, terveink a jövőre nézve és egyéb kapcsolódó kis színesek. Tulajdonképpen az emberarcú vállalat image-ének kialakításában van szerepe. Lényege, hogy ne egy a karvalytőke által mozgatott (vagy ő maga a karvaly, aki mozgatja a tőkét? sose tudom) homályosan beazonosítható, de így legalább könnyebb szívvel szidható képződményként gondoljunk rá, hanem olyan csapatra, akikkel akár napi kapcsolatban állunk, van nevük és arcuk, tulajdonképpen a haverjaink. A működésük látszólagos transzparenciája még azt az illúziót is keltheti, hogy része vagyunk ennek a csapatnak. Mert ilyen viszonyok között mégiscsak szívesebben vásárolunk tőlük.

bigstock-education-concept-happy-team-4798634000000.jpg

Az a Céges blog, amiről most beszélünk – egy regény. Fikció, mondhatnánk, ha nem volna olyan baromi nehéz ma már megállapítani, mi a valóság és a mi a fikció, mondhatnánk ismét, de ennyire azért ne legyünk filozofikusak, nem mindig áll az jól, igaz, vannak már rá egész jó kenőcsök. Meg aztán tekintettel arra, hogy én írtam, mégiscsak felhatalmazva érzem magam rá, hogy így nevezzem. A történet nyilván egy cég, és hát akkor már legyen egy marketingügynökség hétköznapjaiba ássa bele magát (én ásom, földelem és döngölöm), még ha ez csak ürügy is.

Tovább

Te hol vásárolsz e-bookot?

Az első boltok polcára már ki is került a könyvem. A Google Play rendkívül szimpatikusan rögtön akciósan kezdte árulni, azt írják, 1515 ft helyett most 1136 ft-ért vásárolhatod meg a jövő kultregényét. Itt rögtön bele is tudsz olvasni a könyv elejébe, hogy eldöntsd, tetszik-e annyira, hogy pénzt költs rá. Egyébiránt én 990 ft-ot adtam meg eladási árnak, tudván, hogy ennek csak egy bizonyos hányadát fogom megkapni (40-50%-t a bolttól függően, de ez így is sokkal jobb arány, mint egy nyomtatott könyvet árulni egy kiadón keresztül, amikor jó, ha 10% jut el az íróhoz).

Ugyanez az iTunes oldalán $3.99, a Kobo felületén $4.26-ba kerül, Euróban a német Ciando számol, €3,23-t.

itunes.jpg

Tovább

Létezik-e egyáltalán Britney Spears?

26. rész

– Nézzétek! Itt a világvége! – sikoltozott Patrícia, mire többen elsősegélynyújtásra készen rontottak be hozzá.

Molylepke-agyú kolléganőnk egy hírportál szalagcíme láttán sikoltott fel: „Atombaleset Franciaországban”. A cikkre még nem kattintott rá, a riadalmat a cím maga okozta. Wolf, aki elsőként ért oda, megelőzve Helgát és Dorkát, a kezdeményezést és az egeret magához ragadva megnyitotta a cikket, amiből kiderült, hogy valahol Lyon mellett egy reaktorban tűz keletkezett, emiatt néhány órán át vörös riasztás volt érvényben a telepen, egy munkás súlyos égési sérüléseket szenvedett. Történt mindez hat órával korábban, azóta a műszak letudta az ebédszünetet, jó kedélyűen falatoztak, szóba került persze szegény pórul járt kollégájuk is, s voltak a kantinban olyan későn érkezők, akik csak most értesültek az egész balesetről. Csóválták a fejüket, szegény ördög, reméljük, nincs komolyabb baja, jut eszembe Charles, elmentünk a kicsikkel hétvégén abba a fás parkba, amit javasoltál – és így tovább, az élet ment a maga megkezdett útján.

Erre hitte azt K. Patrícia hírfogyasztó, hogy Európa felett az eget gombafelhő borítja, süvítve közelít felénk a radioaktív felhő és perceken belül az apokalipszis kibaszott lovasai fogják dárdájuk hegyére szúrni a vérlángokban fürdő sokaság legjobbjait. Még jó, hogy szerencsétlen nem bukott rögtön Wolf slicce felé, ezt mindig meg akartam tenni felkiáltással.

karakterplakat1200x628_03.jpg

Tovább